Eszik - nem eszik

Eszik, nem eszik, mit eszik, mikor eszik. Ezek fontos kérdések minden horgászat során, amiket célszerű a vízpartra érkezés előtt tisztázni azért, hogy jó élményekkel gazdagodjunk. 

Foglaljuk össze mit tudunk a halak táplálkozásról.

Először is, nem mindegy, milyen halakról beszélünk. Ahogy az embereknél is eltérőek az étkezési szokások, úgy az állatoknál is megfigyelhető ez a különbözőség. Igaz, náluk az ösztön és a környezet hatása meghatározóbb, mint az ízlésé - szerencsénkre, mert így fel tudunk állítani egy általánosan jellemző normát.

Egy kis tudomány, ami segít a tervezésben

Az ízlelésben a halakat a testfelületükön található 10-20ezer ízlelőbimbó, ill. a bajusz segíti. Így már jobban érthető a számtalan ízesítés, amit a horgásztársadalom felhasznál.

A legtöbb halfaj természetes táplálékát a gerinctelenek jelentik, amik teste proteint és zsírokat tartalmaz. Ugye milyen ismerősek ezek az összetevők?! (spéci bojlik és etetőanyagok) Ezért is ajánlott magas olaj- és proteintartalmú csalikkal próbálkozni. Azonban nem véletlenül csak meleg időszakokra ajánlottak ezek a készítmények. A téli, visszafogottabb táplálkozás alatt a táplálékfelszívódás másképp működik, ezért az ebben az időszakban a rosszul emészthető anyagokat inkább kerülik a halak.

a magas protein és olajtartalom vonzó a halaknak

A horgászatban és halnevelésben előszeretettel használt gabonák szénhidrátforrások. Ezek is elég jól emészthetők a halak számára (még hideg időben is) és a fiatalabb példányok hozzá is szoktak a halnevelő medencékben. Az, hogy a sok szénhidrát hogyan hat a szervezetükre, megosztott. Az biztos, hogy ezek olcsó csali- és etetőanyagok, amiket a halak többsége magabiztosan vesz fel.

Tapasztalás (akváriumi megfigyelés és mások beszámolói)

Tehát: az alapvető táplálék főbb összetevői a protein és a zsírok - ezért is örökzöld csali a csonti és a giliszta. Ezek hasonlítanak legjobban a természetes táplálékokra, ezért a természetes vizeken és a kevésbé etetett egyesületi tavakon is eredményes a használatuk.

Ha szeretnénk fogósabbá tenni az etetőanyagot, mindenképp érdemes növelni az olaj és protein tartalmát - kivéve hideg vízben, mert akkor elég a magvakat tartalmazó keverék. A megfelelő aránynál figyelembe kell venni, hogy ha túlzásba esünk, az nem tesz jót a halak emésztésének (ahogy nekünk sem kellemes a túl nehéz étel utáni pár óra). Protein max. 60%, zsír max. 10%, a többi pedig lehet a szénhidrát tartalmú gabona. Ahogy hűl a víz, ezeket az arányokat érdemes változtatni a szóban forgó összetevők mennyiségének csökkentésével.

Etetőanyag keverése esetén érdemes figyelembe venni, hogy a gabonamagvakat jobban kedvelik a halak főtt formában, mint szárazon. Főleg a liszt, vagy dara formájú tálalást érdemes kerülni - egyrészt mert rontja a kioldódást, másrészt a felszívódása is rosszabb, így nagyobb része jut vissza a vízbe emésztetlenül. A rossz vízminőség pedig nem csak a tógazdának hátrányos, hanem a halak táplálkozási kedvére is negatívan hat - ezáltal a horgászat eredményeire.

a magvakat egészben főzzük, vagy a darát forrázzuk

Azonban nem csak a tápértéket érzékelik a halak! Az íz, a szín és a forma is fontos.

Akinek van akváriuma, megfigyelheti, hogy halai először a szemükkel veszik észre a vízbe pottyantott "valamit", amire rámozdulnak, majd az öreg halak már a közelébe érve elfordulnak, mert sem ízanyagában, sem formájában nem fedeznek fel hasonlóságot az eddig elfogyasztott étkekkel. A fiatalabb halak azonban be is szippantják az ismeretlent, persze egyből ki is köpik. Ez a fajta naiv rámozdulás azonban csak akkor figyelhető meg, ha az a valami feltűnő színű (pl. piros vízinövény elsodródott levele), vagy érdekes mozgású (pl. szűrő áramlata keltette életre a másik hal melléktermékét).

Emiatt érdemes a csali, vagy etetőanyag kiválasztásakor figyelembe venni a víz színét, zavarosságát, a napszakot. De a kísérletezéskor érdemes elkerülni a végleteket is, mert pl. egy olyan vízen, ahol nem szokott hozzá a halállomány a csilli-villi csalikhoz, óvatosságból el fogja kerülni a túl élénk színeket. Az alapelv tehát: legyen jól látható, de ne túl feltűnő (legalábbis, ha sokat tapasztalt, nagyhalat kívánunk horogvégre).

A csali figyelemfelkeltő mozgatásához elég élő csalit tűznünk a horogra, de etetőanyagba is keverhetünk belőle. Akár már az is előny, ha lebegtetjük a horogcsalit, mert az állóvizeknek is van némi áramlása, ami kellő mértékben mozgatni fogja.

legyen látható, de ne rikító

Nézd meg, hogyan veszik fel a halak a csalit: 

A láthatóság azonban nem minden, az ízvilág még ennél is fontosabb - erre a láthatósági előnyök elvesztése miatt, pl. éjjel különösen figyelni kell. Az íz nem egyenlő az illattal! A halak ízlelőbimbói nem az illatot érzik, hanem az ízt. Persze, a kettő közt lehet némi összefüggés, de sok esetben nem így van. Úgyhogy... rágcsáld meg a bojlit és nyald meg a pelletet, ha biztos akarsz lenni a minőségében :) Figyeljük, hogy érzünk-e savas ízt. Ha igen (mert pl. sok tartósítószert tettek a termékbe, vagy már megromlott), akkor kerüljük a használatát, mert a békés halak el fogják kerülni.

Az aromák oldódása kiemelten fontos. Ha egy bojli, vagy pellet oldódik, az etetőanyag aromafelhőt képez, a pácolt főtt kukorica folyamatosan árasztja magából az ízanyagot, akkor az a halak figyelmét nem fogja elkerülni.

A külön vásárolható aromák jó kiegészítők lehetnek - ha az oldódásuk egyenletes és intenzív ízük (nem csak illatuk) van. Ha már sikerült bevásárolnunk vízben rosszul oldódó csalikból, vagy aromákból, akkor némi alkohol hozzáadásával tudjuk hasznosítani őket.

Ha hosszabb ideig hagynánk pihenni a horgot a mederfenéken - pl. éjszakai horgászat alkalmával -, akkor érdemes kombinálni a különböző oldhatóságú csalikat. Fűzzünk fel egy oldódó és egy kevésbé oldódó bojlit, vagy pelletet. A kevésbé oldódó legyen alul - ezzel elejét vesszük a csali idő előtti elvesztésének.

ha nem oldódik, akkor kevésbé szabadul fel az ízanyag és nem érezhető az olaj- és proteintartalom

Ha számunkra ismeretlen oldódású csalit szereztünk be (de ez igaz az etetőanyag keverékre is), érdemes kipróbálnunk az éles bevetés előtt, hogyan viselkedik vízben. Ehhez elegendő egy tál víz és a telefonunk időmérője. Ezzel a kevés ráfordítással jól ki tudjuk aknázni a repertoárunk lehetőségeit - pl. tudni fogjuk azt, hogy mikor kell újra csaliznunk, mert leoldódott a pellet.

Mikor eszik?

Elterjedt kijelentés hogy a nagy halak éjjel jönnek. Ez egyrészt igaz, másrészt nem. A halak nappal, méretüktől független folyamatosan táplálkoznak. Minél melegebb a víz, annál gyorsabb az anyagcseréjük, ezáltal annál nagyobb mennyiségű élelmet kutatnak fel (ez a békés halakra vonatkozik, mert náluk nincs gyomor, ami hosszasabb emésztéssel járna, mint a ragadozók esetében). Éjjel mindegyik jóllakott békés hal tartalék üzemmódba kapcsol. Némelyik vízinövényeken pihen, mások a fenékre hasalnak, megint mások egy helyben tartják magukat (ezt az ösztönös viselkedést is megfigyelheted az akváriumi halaidnál). Mivel a kisebb méretű halak nappal felszedték a szükséges energiaforrást, éjjel pihennek. Előfordul, hogy az orruk elé vetett csalira rámozdulnak, de nem ez a jellemző. A nagytestű halaknak azonban több energia szükséges, ezért általában éjjel sem állnak le a táplálékkereséssel. Minél nagyobbak, annál aktívabban esznek. (Megj.: frissen telepített halaknál megfigyelhető magatartás, hogy éjjel is táplálkoznak, mérettől függetlenül. Ennek oka, hogy főként szemes takarmányon nevelkedtek és még nehezen tudják megkeresni a szükségletüket a természetes tápanyagokból, a spéci csalik pedig idegenek számukra)

Éjszaka tehát könnyebb szelektálni a nagyobb halakat, mert az általában nagyobb számban jelen lévő kisebbek (főleg keszegfélék) nem veszélyeztetik a csalit és a csalogatóanyagot, így az "bevárja" a méretes egyedeket. Ezekből azonban a legtöbb vízben kevés van, így az éjszakai horgászaton jóval kevesebb kapásra számíthatunk. De ha megmozdul a jelző, az általában nagy halat sejtet és nagy mosolyt.