Horgászat a tengeren

Tanácsok (tengeri) kezdőknek

A tengeri horgászat világa egészen más, mint a megszokott tavi, vagy folyami horgászat. Lehetsz tapasztalt bojlis, vagy feeder horgász, ez teljesen új terület. De még a profi pergetőknek is az! A módszereink, tapasztalatunk, bevált csalijaink nagy részét - ha nem az egészet - otthon hagyhatjuk. Tanuljunk inkább a helyi erőktől.

De mielőtt belevágnánk, tisztázzuk az engedélyek kérdését!
Akár a horvát tengerpartról, akár hajóról szeretnénk horgászni, minden esetben szükség lesz engedélyre. Ne higgyünk annak, aki mást mond - még ha az a helyi szállásadó is! Az engedély hiányában a bírság 130.000Ft körüli összeg.

Engedély márpedig kell!! A partról történő horgászathoz is!

Engedélyt válthatunk a legtöbb helyi horgászboltban, a kikötőkben, de a legegyszerűbb online intézni.

Van sport és halmegtartós jegy is!

Az alábbi linkeken elérhető a két oldal (angol nyelven is, de a Google fordító is ügyesen kezeli), ahol megadhatjuk személyes adatainkat és azokat a napokat, amiken horgászni szeretnénk és ugyanitt van lehetőség a biztonságos, bankkártyás fizetésre is:

https://ribarstvo.mps.hr/default.aspx?id=5013 - sporthorgászathoz és hajós horgászathoz

Ezek valamivel olcsóbbak, mint a halmegtartós jegyek, de a kiváltás feltétele, hogy érvényes állami engedélyünk legyen. Vagyis a plasztik horgászkártyánkon található engedélyszámot be kell írnunk a megfelelő mezőbe és csak a napijegyet kell fizetnünk.
Ha nincs érvényes engedélyünk, akkor néhány horvát sportklubnál egyből (az oldalon) tudunk váltani egy éves jegyet.

https://ribarstvo.mps.hr/default.aspx?id=5010 - azoknak, akik megtartanák a halakat és elegendő a partmenti horgászvíz

Ezek drágábbak, mint a sportjegyek, de nem szükséges a kiváltásukhoz állami jegy, vagy egyesületi tagság. Arra viszont érdemes figyelni, hogy ha különlegesebb horgászmódszereket használnánk, akkor azokra feláras engedély vonatkozik (ezek részletezve vannak a linkelt oldalon).

(Időnként előfordul, hogy módosítják az oldalakat, ezért, ha nem működne a link, szólj és felkutatom az újat!)

Most térjünk át a felkészülésre:

Az alábbi összeírás azt hivatott támogatni, hogy gyorsan legyenek eredményeid anélkül, hogy kifizetnéd a tanulópénzt.

Bár a szervezett túrák alkalmával mindent biztosítanak a helyi szervezők, jó ha képben vagyunk, így nézzük először a felszerelést!

a BOT

A bot kiválasztásánál két szempont van. A csalit be kell juttatni vele, a halat pedig ki kell vele emelni. Igen, kiemelni, mert a merítőhálót a tengeren nem gyakran használnak (ennek oka a halak alaki különbözősége, tüskéik, fogaik - szóval csak pluszmunka lenne kiszabadítani belőle a halakat feltéve ha elférnek benne). A halat tehát legtöbb esetben egyszerűen kiemelik a vízből. Ha elég kicsi, akkor a bottal, ha kiló feletti, akkor azért a zsinórt fogva. Természetesen, a nagyobb halak esetén ez a lehetőség nem játszik, ilyenkor a kifárasztás és a hajó mellé vezetés után kézzel, esetleg vágóhoroggal szokás kiemelni. A botnak azért is erősnek kell lennie, mert itt nem lehet kiszámítani, milyen hal fog horogra akadni. Lehet, hogy 15 cm-es keszeg, de lehet, hogy 1,5 m-es cápa. Persze a horog méretével lehet szelektálni - de csak a kis méretű halakat. Tengeren 10 kg feletti halakat fogni nem nagy kunszt, ezért a finomszerelékes bot - a testi épsége érdekében - maradjon otthon. Mindenképpen erős, szénszálás kompozit anyagokra van szükség ahhoz, hogy ne legyen sírás a vége. Az édesvízi horgászatnál használt felszerelés a sóállóság szempontja miatt sem alkalmas a tengeri bevetésre.

Ha HAJÓRÓL horgászol a nagyfokú rugalmasság is fontos (ha lehet, legyen C akciójú a bot), mert a halat gyakran a hajó alól kell visszahúzni. Ezek a halak szívósak, ritkán fáradnak el attól, hogy hagyod őket szabadon úszni pár száz métert.

Hajós horgászathoz általában max. 2 m hosszú bot javasolt. Dobósúlyban pedig a 4-6oz (uncia), vagyis a 113-170g-os súly az átlag.

Ha PARTRÓL szeretnél szerencsét próbálni, akkor könnyebb bot is elegendő lehet, mert Horvátországban, partközelben ritkábbak a nagy méretű halak (pl. cápát, tonhalat gyakorlatilag lehetetlen itt fogni). Ide használhatod a régi, parkolópályára tett feeder, vagy bojlis botodat is. Ezekkel nagyobb távra lehet horgászni, egyszerű, végólmos fenekező szerelékkel. A legjobb választás viszont egy könnyű, de erős, 10-50g-os picker bot. Ezzel egyszerűbb végigpásztázni a partmenti sziklák alatti vizet és a móló környékét. Napközben ez a kereső módszer eredményesebb, mint a távoli fenekezés.

Ha mégis a fenekezés mellett döntenél, válassz hosszú botot (min. 3,7 m-est). A fenekező botnak bírnia kell a 170g-os ólom bedobását, ezért jó, ha a dobósúlya 200 g közeli.

Ha beruháznál egy spéci felszerelésbe: A tipikus tengerparti fenekező botok két tagból állnak, amik közül a felső a hosszabb. Ezt a kategóriát két felé lehet osztani. Vannak az FS jelölésűek - ezek valók a peremfutó orsókhoz és vannak az M jelölésűek, amiket pedig a multiplikátoros orsókhoz tervezték, ahol az orsótartó az orsót a bot felső részén rögzíti (igen, ennél a változatnál állnak felfelé a bot gyűrűi).

A hajón használt botokat az erősségük szerint kategorizálják. Könnyű, partközeli horgászathoz 25 font értékig lehet botot választani, ezekkel 5,4-9,1 kg-ig képes lehetsz megtartani a halat. A 25-30 fontos kategória az általános méret, amivel 11,3-13,6 kg-ig küzdhetsz eredményesen. A felsőbb kategória az 50 fontos (22,7 kg), amit akkor érdemes választani, ha szervezett horgásztúrán hajóroncshoz, vagy más, mély haltartó helyhez mentek. Ha pedig cápázni szeretnél, akkor a 80 fontos bot való neked (36,3 kg). A kardhal és tonhal horgászatnál inkább bízd rá magad az idegenvezetőre.

az ORSÓ

Az orsó legalább olyan fontos, mint a bot, hiszen nagy terhelést kell kibírnia. Ha kényelmesen kezelhető, akkor megkönnyíti a dolgunkat. Minél messzebb szeretnénk dobni és minél nagyobb halat fognánk, annál nagyobb méretű orsó javasolt. A legelterjedtebb a 6500-as méret. A teherbírásának közel meg kell egyeznie a horgászbotéval, hogy összehangolt legyen a felszerelés.

Alapvetően két változat közül tudunk választani: multiplikátoros és peremfutó

PEREMFUTÓ orsó inkább parti horgászathoz ajánlott. Könnyű a használata (vagyis számunkra megszokott) és olcsóbb, mint a multi orsó. A fékrendszerük viszont nem annyira strapabíró és lassabban kezelhető. Ha nem megyünk kifejezetten nagyhalra, akkor elegendő lesz egy ilyet beszerezni - az viszont fontos, hogy bírja a sós vizet.

MULTIPLIKÁTOROS orsó előnye az, ami a peremfutó hátránya - gyorsan kezelhető, erős fék jellemzi és hajóról történő horgászmódszerek esetén gyorsabb zsinórfutást tesz lehetővé. A parti, könnyű pergetéshez viszont macerás a használata és más árkategóriát képez, mint az itthon elterjed társa.

Íme néhány megbízható márka, ami kínál kifejezetten tengeri (th. sósvízi) horgászathoz készült felszerelést. Ha nem szeretnénk mellényúlni, érdemes ezek közül válogatni:

Daiwa, D.A.M., Okuma, Shimano, Balzer, Varivas, Leeda, Tronixpro, PENN, Sonik, Grauvell, ABU, ROVEX

a ZSINÓR

Kevésbé látványos elem, mint az előbbiek, de ugyanolyan fontos, hogy jó minőséget válasszunk. Ezt szerintem mindenki megtanulta az itthoni horgászatok során is. Ha elszakad a csomózáskor, vagy egy pár kg-os hal kirohanásakor, akkor selejt minőséget kaptunk, ami sok bosszúságot okoz.

A választási elvek szinte ugyanazok, mint az édesvízi zsinór esetében. Ha messzire szeretnénk dobni, akkor válasszunk minél vékonyabbat (pl. parti fenekezésnél). Hajóról viszont a dobótávnak kevés jelentősége van, így ott ki lehet maxolni a vastagságot, felkészülve ezzel a nagyobb fogásokra. Ami a leglényegesebb, az a sóállóság (kopásállóság). A normál, édesvízre tervezett monofil zsinór el fog szakadni, ez teljesen biztos. A másik fontos szempont a láthatóság. A legtöbb édesvízben (kivéve patakok) nem számít a zsinór színe, mert a víz legtöbbször zavaros. De a tengerben ez nem így van - ezért az ott élő halak látása kiváló. Próbáljunk a színtelen változatokból válogatni. Hajóból történő mártogatós módszer alkalmazása esetén, ha nagyon mélyre engedjük a csalit, akkor persze csökken ennek a jelentősége, hiszen a mély rétegekbe kevés fény jut.

Ha van pénzünk különböző zsinórokat beszerezni, akkor variálhatjuk a színeket. Az előke maradjon áttetsző, de a főzsinór lehet élénk színű, ami megkönnyíti a hal irányítását fárasztáskor - különösen éjszaka.

A sós víz sűrűsége miatt az is előnyt jelent, ha gyorsan merülő (süllyedő zsinór) változatot választunk.

a KIEGÉSZÍTŐK

Legfontosabb kiegészítő felszerelésünk az előke, ami lehet acél, vagy fonott. Erre egyrészt azért van szükség, mert nem tudjuk, milyen élőlénnyel hoz minket össze a tenger, másrészt azért, mert a kagylók és éles sziklák miatt hamar elfogyhat a szerelékünk.

Ha a part mentén horgászunk elég lehet a fonott, fluorocarbon, vagy wolfram előke, de mélyebb vizeken már javasolt a nagy teherbírású acél.

A parti fenekező horgászatnál a sziklás part miatt bottartónak a tripodot tudjuk legkönnyebben használni. Minél magasabbra állítjuk, annál kevésbé fog zavaró lenni a hullámzás.

Amit szintén ne hagyjunk otthon az egy rongy, vagy egy egyszerű munkáskesztyű. Ezzel magabiztosan tudjuk levenni a horogról azokat a halakat, amik tüskékkel rendelkeznek. (A szervezett horgásztúrákon kapunk ebben segítséget.)

Amennyiben szeretnénk megtartani néhány példányt, szükségünk lesz egy megfelelő méretű vödörre is. A sziklás part, vagy a magas móló miatt nem tudunk haltartó szákot használni. Ha kihajózunk a nagyobb fogások miatt, akkor pedig a csalit tudjuk előkészíteni a vödörben.

Ha már a hajós nagyhal horgászatra tértünk ki, itt érdemes megemlíteni a bottartó övet. A tengeri halak ugyanis sokkal szívósabbak, mint az édesvízi rokonaik. Amíg itthon nem okoz gondot egy 4kg-os ponty fárasztása, addig a tengeren egy ugyanilyen súlyú hal képes nagyon megizzasztani. Kellemesebb úgy tartani a botot, ha az alsó részét ki tudjuk támasztani és közben nem fúr lyukat a hasunkba.

Következzen az a kérdés, ami talán még nagyobb dilemmát okoz: Mit esznek a tengeri halak?

a CSALI

Sokszor hallani/olvasni, hogy a tengeren bármit teszel a horogra, azzal tudsz halat fogni. Nos ez kisarkítva tényleg így van. De talán nem szívesen költenél pénzt engedélyre azért, hogy sneci méretű tengeri élőlényekkel fotózkodj. Igaz, hogy ez is élményt jelenthet az első órában - hiszen sosem látott halak és puhatestűek kerülnek a szemed elé. Ehhez elég a reggeli kifliből galacsint gyúrnia horogra.

Azonban a méretes egyedek kifogásához már tudatos tervezés szükséges. Nézzük a leggyakrabban használt csalikat, amik magát a horgászmódszert (vagyis a szereléket) is meghatározzák.

ÉLŐ CSALIK

Ezeket a parton tudjuk beszerezni, ill. bizonyos fajtákat a horgászboltokban és néhány partközeli vegyesboltban is megtaláljuk.

A férgek számítanak a legfogósabb élő csalinak. Nagyon sok fajtájuk van, némelyiket tenyésztik, így a horgászboltokban is beszerezhetők. Ha mi szeretnénk gyűjteni belőlük, akkor a vízparton az iszapos részeket kell feltúrni hozzá. Minél poshattabb (büdösebb) az iszap, annál jobb esélyünk van, különösen apály idején. Strandokon nem igazán fogunk ilyen lehetőséget találni, de ha mégis lenne iszapos rész, fürdőszezonban inkább ne túrjuk fel, mert nem fognak szeretni bennünket a környéken lévők.

A legkönnyebben a kagylókat és a tengeri sünöket találjuk meg. Ezek is eredményes csalik, bár a mozgásukkal nem hívják fel magukra a halak figyelmét olyan jól, mint a férgek. Tartósított kagylót szinte minden üzletben találhatunk, de a parton is lekaparhatjuk őket kövekről. Ezeket feszítsük fel, vagy törjük össze, így hozzájutunk a puha belső részhez. Ugyanígy tudjuk felhasználni a sünöket is.

A különleges, színes sünöket, kagylókat, illetve a rákokat viszont ne háborgassuk, mert jó eséllyel védettek. Érdemes elkerülni a mediterrán kúpcsigát is, mert ha ügyetlenek vagyunk, megszúrhat (mérgező) - bár a partközelben kevés esély van arra, hogy pont ilyeneket találunk.

Ezeket az élő csalikat legtöbbször a parti fenekező horgászok használják. Az eredményes nagyhalas csalik inkább a kishalak és a halszeletek. Ezekkel már könnyebb szelektálni méret szerint a fogni kívánt halakat. A parthoz közelebb eredményes lesz a halszelet, mert a kisebb halak mohóbban rabolnak. A kishalak élő csaliként való alkalmazása már az óvatosabb, nagyobb ragadozók figyelmét is felkelti. Utóbbi esetén figyelni kell arra, hogy a feltűzött csalihal gerince ne sérüljön (tapasztalt harcsahorgászok előnyben). Erre használjunk magas szárú, és kisebb öböllel rendelkező horgokat.

MŰCSALIK

A műcsalik használata szintén elterjedt a tengeren és ezeket gondosan elő tudjuk készíteni még az utazás előtt. A különböző villantók, gumihalak és féreg imitációk jól használhatók a pergetésnél. A legelterjedtebb műcsali színek a fehér és a világoskék, de twisterek közül sokan szeretik a vörös és fekete színűt. Az itthon használatos jigfejeket magunkkal vihetjük a rengerre is. Érdemes kísérletezni a rablóhalas aromákkal is - zárjuk a gumicsalit simítózáras tasakba, hogy átvegye az aroma ízanyagát.

Wobblereket már ritkábban látunk a helyiek szerelékén. Ha mégis ezekkel próbálkoznánk, arra figyelni kell, hogy a partközeli pergetéskor ne használjunk mélyre merülő változatot, mert könnyen elakadunk vele.

a MÓDSZER

A módszer kiválasztása szorosan kötődik a csalik alkalmazásához és ott már szó is volt ezekről, de van néhány gyakorlati javaslat, amit még érdemes megfogadni.

Fenekezéskor jó figyelni az árapályra (az Adrián főleg az északi partokon, ahol a számottevő vízszintkülönbséget okoz). Amikor a tenger szintje emelkedik, a halak a part felé veszik az irányt. Ugyanígy van a széljárással is. Amikor a part felé fúj, akkor a hullámfodrok a part felé sodorják az apró táplálékot, amit követnek a kis halak, a kis halak után pedig a nagy halak úsznak.

A legelterjedtebb szerelék az egyszerű végólmos, ahol az ólom egy forgókapoccsal van rögzítve a zsinórhoz, ez előtt pedig egy, vagy két horog kap helyet 10-12 cm-es előkén. Érdemes emelőszárnyas ólmot használni, mert vele könnyebb áthúzni az ólmot a sziklákon.

Az úszózás nem túl elterjedt, de jól használható módszer. Főleg a partról, védett öblökben lehet vele kisebb méretű halakat elejteni. Eredményessége abban rejlik, hogy a halak gyorsabban felfigyelnek a vízközt lebegő csalira. Ezért viszont ne hagyjunk túl nagy eresztéket. A hullámzás miatt olyan úszót használjunk, amit itthon a folyókon szokás. Legyen vékony testű, de magas.

Ha lehet, a szereléket ne pakoljuk tele sörétólommal, hanem használjunk önsúlyos úszót. Így a csali közelében nem lesz semmi, aminek mozgása elriasztja a halakat.

Pergetésnél sem mindent csinálhatunk a megszokott módon. A szerelék nem különbözik az itthon használttól, de a pergetés módja igen. A tengeren nem szabad bevágni a pergetett (vagy vontatott) csalira rabolt hanak. Még az édesvízi halaknál megfigyelt második kattintásra sem. Ekkor ugyanis nagy eséllyel kirántjuk a horgot és megsértjük a halat. Kapás esetén nincs más dolgunk, mint erősen tartani a botot és kissé erőszakosnak tűnő módon elkezdeni a fárasztást. Amire nagyon oda kell figyelni, hogy egy pillanatra sem lazuljon meg a zsinór (ezért inkább csévéljük lassabban). Nagyobb testű tengeri halat - hasonlóan az amurhoz - sose próbáljunk kiemelni, amíg nem fáradt ki teljesen.

Kérdésed, vagy észrevételed van? Írd meg a kapcsolat menüben!

Szeretnél részt venni szervezett horgásztúrán? Segítek! 

végül amire SZÁMÍTHATUNK

Az Adrián nagyon sok halfaj és lábasfejű (polip, tintahal) él, de ezek többségével nem fogunk találkozni a horgászat során. Az alábbiakkal viszont nagy eséllyel összefutunk. (Zárójelben a horvát nevüket látod.)