Kökény - Malomvölgyi 1-es tó

Szépnek szép, de jó is? Vegyes érzésekkel a völgyben.

Malomvölgyi 1-es tavat, vagy más néven Kökényi tavat szinte mindenki ismeri a Pécsett és környékén. Nem csoda, hiszem a parkerdő népszerű kirándulóhely, a tó mellet pedig játszótér és kiépített tűzrakó helyek várják a pihenni vágyókat.
A tó sokáig rossz hírben állt a horgászok körében, mert elszaporodtak benne a törpeharcsák és a telepítésekre sem figyeltek kellőképpen. Azóta viszont ez megváltozott. A vízpart és a sétány rendezettebb lett, a tó vize megtisztult, a halgazdálkodás pedig úgy tűnik, értő kezekbe került.
Elhelyezkedése előnyös és hátrányos is egyszerre. A vadregényes környezetet kedvelő, városi nyüzsgésből kiszakadni vágyó horgászok számára zavaró lehet, hogy jó időben és hétvégén sok kiránduló jár-kel a horgászállások mögött. Rendezvények - pl. majális, vagy céges, ill. iskolai kirándulások - alkalmával pedig igencsak hangossá tud válni a környék. Ellenben a családos horgászok számára ez vonzó lehet, mert a horgászni nem szerető családtagok is feltalálják magukat - jól kiépített ösvényen sétálhatnak a tó körül, vagy a parkerdőben, felmehetnek a kilátóba, vagy főzhetnek, süthetnek a közelben, de még a tó melletti focipálya és játszótér is ad lehetőséget aktív kikapcsolódásra.

A parkerdő mellett található egy hatalmas parkoló, ahol mindig akad szabad hely az autónknak. Innen azonban elég hosszú sétát kell tenni a tóig, ami teljes felszerelésben fárasztó lehet. Aki kímélni szeretné magát, az ne térjen le a nagy parkolóba, hanem menjen tovább Kökény felé, be a faluba, majd a templomnál jobbra (ki van táblázva a tó) egy meredek lejtőn. Itt várja a horgászokat az árnyékos parkoló. Innen kavicsos út vezet el a vízpartra. 

A halőri hozzáállás kicsit érdekes volt. Egyik alkalommal úgy fogadtak, hogy "te is akkor tudsz jönni, amikor nem esznek a halak...", a másiknál pedig éjszakai horgászatot megelőzően "nem ilyenkor kell jönni, máskor előbb gyere, mert már majdnem hazamentem...". Ezek nem túl jó napijegy értékesítési módszerek, ezenkívül megalapozzák az ember kedvét, reményeit. Na de vonatkoztassunk el az emberi tényezőtől és nézzük a horgászvíz adta lehetőségeket.
Itt is három alkalommal voltunk kint a cikk megírásáig. Egy nappali horgászatot szerveztünk a nyugati parton, ahol bőven van hely sátrazni és a barátokkal közös álláson osztozni. Kárászok jöttek, jellemzően ejtős kapással, de nemes halat nem láttunk (másoknál sem). Végig lett próbálva a csali repertoár a bojlitól a pelleten át a spéci ízesítésű gumikukoricákig, de a halak csak a lebegtetett élő csalira (csonti, vagy giliszta gyöngykukoricával) mozdultak rá.
A következő alkalom is nappali horgászat volt, de a keleti oldalon. Itt elég nehézkes közlekedni - főleg kézikocsival -, mert meredek a partoldal és keskeny a part. A bedobás sem egyszerű a bokrok miatt. A partoldalban kialakított állásokban egy-egy horgász fér el kényelmesen.

Új hely, új nap, új remények, de halat fogni ezen a partszakaszon nem sikerült. Sem az etetésre, sem a kereső horgászatra nem volt találat. Talán a meleg miatt nem ettek? Talán. Ezért a harmadik alkalomra éjszaka mentünk.

Hat bot várta az éjjel táplálkozó halakat, különböző csalikkal, különböző távolságokra bedobva. A tó nyugati oldalán, a középső részen állítottunk sátrat. Itt nem túl mély a víz, de nappal a gátról ezen a szakaszon intenzív táplálkozást lehetett látni - feltételezhetően a régi patakmeder húzódik itt.
Az első kapásokra nem kellett sokat várni, de sajnos mohó törpeharcsák voltak a korai jelentkezők. Szerencsére nem váltak állandó vendéggé. Őket váltották a kárászok, idegesítően óvatos kapásokkal. Nem volt ritka a negyedórás játék sem. A nemeshalak sorát egy növendék amur nyitotta, a maga 25 cm-ével. Az éjjel közepén pedig megindultak a friss telepítésű pontyok is és egészen a kora hajnali órákig jöttek (talán összesen 8 db, hacsak a felét nem álmodtuk). Kapást kizárólag a lebegtetett kukorica-csonti szendviccsel sikerült elérni - más csalikra mozdítás sem volt (egészen pontosan gyümölcsös bojlira egy erőtlen húzás). Ez talán nem meglepő, mert a tavat gyakran telepítik és többnyire ezekkel a frissen beköltöztetett halakkal lehet találkozni, amik a tenyészetekben megszokott kukoricára mozdulnak rá. Barátaimnak élmény volt, én viszont kicsit csalódtam, mert az éjszakai horgászatokkal célzottan a nagyobb méretű halakra vadászok és azok most nem tették tiszteletüket. Lehet, hogy a mélyebb vízben több szerencsével jártam volna, de az is lehet, hogy túl kevés van az öregebb példányokból. Ez utóbbinak is megvan az esélye, ugyanis az éjszakai őrzés hiánya lehetőséget ad a lopásokra - ami sajnos elég elterjed a környék vizein.

Pontozzunk

• KÖRNYEZET - nagyon szép a parkerdő látványa, de ha sokan pihennek a környéken, akkor zavarni fog a hangoskodás
• SZEMÉLYZET - nem igazán érzik a "cégérdeket", pedig a pozitív hozzáállás és jó kommunikáció sokat lendíteni a horgászok kedvén is
• INFRASTRUKTÚRA - sajnos csak pottyantóssal szolgálhat a tó, az is csak a halőrház közelében van, a büfé pedig csak messze a parkerdőben található, sajnos a parkoló is túl messzi, a horgászállásokat pedig esélytelen autóval megközelíteni
• HALAK - a halállományból főként a frissen telepített pontyokra számíthatunk, ill. a kárászokra (Megj.: a tó híres a csukáiról, de a blog elsősorban a békés halak horgászatára koncentrál és ez alapján osztályozza a vizeket)
• ÁR - a nyújtott szolgáltatásokhoz képest nem olcsó, de pozitív, hogy van félnapos jegy - az aktuális árakról a jól karbantartott weboldalon informálódhatunk (sajnos a horgászrend nincs feltöltve)

családbarát hely ahol ha kombináljuk a kukoricát az élő csalival, jó eséllyel fogunk átlagos méretű pontyokat, kárászokat, de a hiányosságok miatt jelenleg csak 2 horgos